Barion Pixel

A fogyasztói társadalom rejtett csapdája az információfogyasztás

Bírvágyból elkövetett vásárlási láz

 

Köztudott, hogy fogyasztói társadalomban élünk. Vegye, vigye, s ha megunta, dobja el. Szépen lassan, alig észrevehetően éltük fel a Földet.

Cégek, gyárak, nagyhatalmak ontják magukból a termékeket. Mi pedig gondolkodás nélkül vásárolunk, mert most akciós, mert a barátnőnek is van, mert az osztályban már csak a te gyerekednek nem adtad meg, mert tartani kell a szintet, mert, mert és mert. Mindig találunk jó okot. Egy szerzeményt úgy mutogatunk, mintha bármiféle érdem lenne. Vigyázat! Hamis a baba. A szerzés élménye majdhogynem azonos a kemény munkával megdolgozott siker élményével.

De miért is írok a bírvágyból elkövetett vásárlás függőségről?

Az információfogyasztás nem tanulás

 

A fogyasztás nem állt meg a „jócuccok” összeharácsolásánál. Bizony, bizony információt is fogyasztunk. Bárhol, bármennyit dézsmálhatunk a végtelen szóáradatból. S ezért még fizetni sem kell. Pénzt legalábbis nem. Mégis a legdrágább dolog. Mert az időddel fizetsz érte. Sok-sok kárba veszett idő az ára. Hirtelen tört rád a lehetőségek garmada.

A tizenpár TV adó helyett ma több száz. S ha nem lenne elég, ott a Netflix, HBO go, utólag megnézhető műsorok, hátha lemaradtál egy részről a sorozatból.

Rádióadók és internetes rádiók. Végtelen mennyiségű YT videók tárháza. Az okostelefonok villódzó fényei pedig soha meg nem szűnően tolják az arcodba a véleményeket, ellenérveket, igazat, s hazugságot. Te pedig olvasod, olvasod és még mindig olvasod. Közben érzed, hogy nem kellene. Mégsem tudod letenni, abbahagyni.

A tudás bárki számára elérhető

 

Nincs vége. Már nincs olyan, hogy kiolvastad a reggeli újságot és ezzel megállt az információzuhatag. Hirtelen jött, hogy a „tudás”, bárki számára elérhető.

Tegyük fel, hogy képes vagy megtalálni a tűt a szénakazalban. Ki tudod válogatni a búzát az ocsútól. Csak azt nézed, olvasod, ami valóban érték.

Mégse hidd, hogy azzal, hű de nagy tudásra teszel szert. Attól még, hogy szádba vetted a falatot, nem emésztetted meg. Annak folyamata van. A falatnak időre van szüksége, hogy életerővé váljon.

Az információnak is időre van szüksége, hogy tudássá érjen.

Divat lett az olvassunk el heti egy könyvet. S ha erre nincs idő, hallgassuk meg hangos könyv formában vezetés, futás, akármi közben. Csakhogy ez nem tanulás. Némi morzsát ugyan be tudsz gyűjteni, mi ösztönösen átjut a memóriádba. De az nem több, mint egy gombostű feje a csillagos égbolton.

A tanulás egy folyamat

 

Az agykéregben kezdődik. Oda fut be az ismeret és kerül továbbításra a mélybe, a közép-hosszú távú memóriába. Amennyiben létrejött a kémia, az elektromos kisülés az új és régi ismeret közt, akkor épül, építed ki a tudáshálót. Az agykéregből az idegsejtek axonjai lenyúlnak és adják tovább a dendriteknek.

Ha erre nem adsz időt, csak lapátolod befelé az infót, azok kimossák egymást. Mondhatni nem sok mindent tettél az okosodásod érdekében. S hogy ez valóban így van e? Saját tapasztalatból is tudom.

Mert én is ezt tettem. Faltam a könyveket, előadásokat. Amikor megkérdezte tőlem valaki, mit tanultam a múlt héten elolvasott könyvből, 3 mondatban össze tudtam foglalni.

Valódi tudás csak gondolkodás által születhet meg. Ehhez pedig meg kell állni. Néha oldalanként, néha mondatonként. Hagyni elmédnek a hálót megszőni. Nem ezt teszed? Több lesz a lyuk, mint a háló.

Én így tanulok ebben a megváltozott világban

 

  • Ha olvasok, azzal a fejezettel kezdem, ami miatt megvettem a könyvet. Nem feltétlenül olvasom el az egész könyvet.
  • Aláhúzok, jegyzetelek, elmetérképet készítek.
  • Gyakran megállok, gondolkodom. Hogyan kapcsolódik össze a meglévő tudásommal. Ekkor történnek a hatalmas felismerések.
  • Van, hogy egy könyv 3x vagy egy mostani már 5x került akezembe. Kezdem érteni. Van már akkora idegsejtközi háló, amihez kapcsolni tudom.
  • Hangos könyvet, YT előadást hallgatok. S ha erre nincs mód, mert éppen futás közben teszem, megjegyzem, hol hangzott el az a rész, mely fontos és ki kell jegyzetelnem, meg kell emésztenem. Azt a részt újra hallgatom.
  • A regényeket sem falom. Egy jó regény számomra a személyiségfejlődés folyamata. Nem lehet átszáguldani az oldalakon. Nincs értelme.

Mi az üzenetem?

Ne csak fogyassz! Még információt sem, mert úgy jár, mint a kukában landoló „jócucc”, minek nem tudtál ellenállni.

Az idő a legdrágább kincsed. Most van itt a legnagyobb ideje, hogy jól tudj vele bánni.

 

 

Megosztás:

Facebook
Twitter
LinkedIn
E-mail
Nyomtatás